S1E08

Rika első fesztivál Rika's First Festival リカの初めての祭り

5 jelenet · ~2000 szó 5 scenes · ~2000 words 5シーン · 約2000語

Az 1.C-ben Rikát közönség-előtti szerepre jelölik a közelgő iskolai fesztiválra. Pánik. Aika halkan megmenti — egy csésze tea és egy kis rajz a padon. Csaba észreveszi. In 1.C, Rika is nominated for a public-facing role at the upcoming school festival. Panic. Aika quietly saves her — a cup of tea and a small drawing on her desk. Csaba notices. 1.C で、リカが文化祭の表舞台役に推薦される。パニック。アイカが静かに救う——一杯のお茶と、机の上の小さな絵。チャバ先生も気づく。

1.C reggeli gyűlés — Rikát közönség-előtti szerepre jelölik

Folyosó — Csaba csendben átsétál, NEM kérdez

Computer-club este — Rika először mosolyog

1. 1.C osztályterem. Reggeli gyűlés. 1. Classroom 1.C. Morning assembly. 1. 1.C教室。朝のホームルーム。

Az 1.C osztályterme még az újdonság szagát árasztja — frissen mosott tábla, gyári-illatú padok, a falon a kötelező hetes-naptár. Április vége. A padokon még a tavaszi szünet egyenetlen napsütése. Rika a hatodik sor jobb szélső padjában ül — az ablak mellett, ahol a délelőtti fény a róka-füleire esik. Szőke fülek fehér tippel — kicsit lehajtva, mert az osztály már elkezdte a mai napirendet. A padon a clipboard helyett egy puha jegyzetfüzet, egy ceruza, és egy nagyon apró radír. Rika a kezét a pad alatt összefonja. Classroom 1.C still smells faintly of newness — a freshly washed blackboard, factory-scented desks, the mandatory roster calendar on the wall. End of April. The uneven spring sunlight lies on the desks. Rika sits in the sixth row, rightmost desk — by the window, where the morning light falls on her fox ears. Blonde ears, white tips — slightly lowered, because the class has already started today's agenda. On her desk: not a clipboard but a soft notebook, a pencil, and a very small eraser. Rika folds her hands together beneath the desk. 1.C教室はまだ新しさの匂いがほのかに漂っている——洗いたての黒板、工場の匂いのする机、壁には義務的な当番表。四月の終わり。机の上には春の不揃いな日差し。リカは六列目、一番右の窓際の席に座っている——午前の光が狐の耳に落ちる場所。金色の耳、白いチップ——少し垂れている、クラスはもう今日の議題を始めているから。机の上にはクリップボードではなく柔らかいノート、鉛筆、ごく小さな消しゴム。リカは机の下で両手を組む。

A táblánál MAEDA-tanár áll — középkorú férfi, szürke nyakkendő, kerek szemüveg, jóindulatú arc. Az 1.C osztályfőnöke. (Otthon Hina apja — de erről az osztály nem tud.) A kezében a fesztiváli feladatlista. At the blackboard stands MR. MAEDA — middle-aged, grey tie, round glasses, a kindly face. Homeroom teacher of 1.C. (At home, he is Hina's father — but the class does not know this.) In his hand, the festival task list. 黒板の前には前田先生が立っている——中年、グレーのネクタイ、丸眼鏡、穏やかな顔。1.Cの担任。（家ではヒナの父——だがクラスは知らない。）手には文化祭の役割表。

MAEDA (higgadtan) (higgadtan) (higgadtan)

Rendben, 1.C. A jövő havi kultúrfesztiválra ma kell elosztanunk a fő szerepeket. Három csapat. Egy: stand-építők. Kettő: dekoráció. Három: recepciósok — ők fogadják a látogatókat, mosolyognak, magyaráznak. Önkéntes alapon. Senkire nem osztunk rá semmit. Right, 1.C. We need to assign the main festival roles today for next month's culture festival. Three teams. One: stand-builders. Two: decoration. Three: receptionists — they greet visitors, smile, explain things. Voluntary. We don't force anyone. では、1.C。来月の文化祭の主な役割を今日決めます。三チーム。一つ——スタンド組立。二つ——装飾。三つ——受付——お客さんを迎えて、微笑んで、説明する役。自由参加です。誰にも強制はしません。

Az osztály élénken zajong. Egy fiú a stand-építők közé jelentkezik, kettő-három lány a dekorációra. Rika belül: „…ne nekem… ne nekem…" — a szöveg ismétlődik a fejében, mint egy halk metronóm. A kezei a pad alatt egymásba kulcsolódnak, az ujjai elfehérednek a szorítástól. Aztán — egy hangosabb osztálytárs (Sato, az első sorban, mindig túl-lelkes) felugrik: The class buzzes. A boy volunteers for stand-builders, two or three girls for decoration. Inside Rika: "…not me… not me…" — the words repeat like a quiet metronome. Her hands knot together beneath the desk, the fingers whitening from the grip. Then — a louder classmate (Sato, front row, always too-eager) jumps up: クラスはざわつく。男子が一人スタンド組立に手を挙げ、女子が二、三人装飾に。リカの胸の内——「……わたしじゃない……わたしじゃない……」——その言葉が静かなメトロノームのように繰り返される。机の下で両手が組み合わさり、握りしめた指が白くなる。そのとき——声の大きいクラスメイト（前列のサトウ、いつも前のめり）が飛び上がる——

SATO

Maeda-sensei, Rika-chan recepciós LEGYEN! Annyira aranyos, hogy ha ő áll a kapuban, MINDENKI betér! Mr. Maeda, Rika-chan HAS to be a receptionist! She's so cute that if she stands at the gate, EVERYONE will come in! 前田先生、リカちゃんを受付にしましょう！あんなに可愛いんですから、リカちゃんが門に立ったら、絶対みんな入ってきますよ！

OSZTÁLY (több hang) (több hang) (több hang)

JAAA, Rika-chan tényleg! / Rika-chan, mosolyogjon! / Igeeen, ez tök jó ötlet! YEAAH, Rika-chan really! / Rika-chan, smile! / Yeees, that's such a good idea! そうそう、リカちゃんいいね！／リカちゃん、笑って！／うん、それすっごくいい！

Rika MEGFAGY. A pad alatt a két keze most már nem szorít — egyszerűen elveszti az érzést. A fülei lassan lekonyulnak, közelebb a fejéhez. A farkát a szék mögé húzza. A szája megnyílik — de hang nem jön ki. Rika FREEZES. Beneath the desk, her two hands no longer grip — they simply lose feeling. Her ears slowly tip down, closer to her head. She tucks her tail behind the chair. Her mouth opens — but no sound comes out. リカが固まる。机の下の両手はもう力が入らない——ただ感覚をなくす。耳がゆっくり下がり、頭に寄っていく。尻尾を椅子の後ろにしまう。口が開く——けれど声は出ない。

MAEDA (jóindulatúan, NEM nyomasztva) (jóindulatúan, NEM nyomasztva) (jóindulatúan, NEM nyomasztva)

Rika-san? Jó ötlet az osztálytól. Mit szólsz? Nem kötelező — csak ha te is szeretnéd. Rika-san? A nice suggestion from the class. What do you say? Not mandatory — only if you would like to as well. リカさん？クラスからのいい提案だね。どうかな？強制じゃない——リカさん自身がやってみたいなら、だけど。

RIKA (alig hallhatóan) (alig hallhatóan) (alig hallhatóan)

…én… én rajzoló… lenni szeretnék… …I… I would like… to draw… ……わたし……わたし、絵を……描きたいです……

SATO

DEEEE Rika-chan, te annyira aranyos vagy! Ha te mosolyogsz, mindenki betér! Rajzolni majd a stand mögött is lehet! BUUUT Rika-chan, you're so cute! If you smile, everyone comes in! You can draw behind the stand too! でもぉ〜リカちゃんあんなに可愛いんだから！リカちゃんが笑ったら、絶対お客さん入ってくるって！絵はスタンドの裏でも描けるよ！

MAEDA (lassabban, Rika felé) (lassabban, Rika felé) (lassabban, Rika felé)

Rika-san, ne döntsünk most. Gondold át holnapig. Az osztály várhat egy napot. Rika-san, let's not decide right now. Think it over until tomorrow. The class can wait a day. リカさん、今すぐ決めなくていいよ。明日まで考えてみて。クラスは一日待てるから。

Rika bólint — egy nagyon kicsi bólintás. Maeda-tanár tovább halad: a koszorú-szervezőkre szavaztat, a dekoráció-csapatra. Az osztály élénken vitatkozik a színekről. Rika a padján. A keze remeg. A jegyzetfüzet sarkán egy kis ceruza-pont — ahol a hegye véletlenül lecsúszott. Az ablakon át a délelőtti nap a padon végighúzódik. Rika a pad alá néz. Belül egyetlen mondat ismétlődik: „…nem tudok mosolyogni… nem tudok…" Rika nods — a very small nod. Mr. Maeda moves on: he takes a vote on the wreath organizers, on the decoration team. The class argues lively about colours. Rika at her desk. Her hand trembles. On the corner of her notebook, a small pencil-dot — where the tip slipped. Through the window, the late-morning sun slides across the desk. Rika looks down. Inside, a single sentence repeats: "…I cannot smile… I cannot…" リカはうなずく——ごく小さく。前田先生は先に進む——飾りの担当、装飾チームを決めていく。クラスは色について元気に議論する。リカは自分の机で。手が震えている。ノートの隅に小さな鉛筆の点——芯がうっかり滑った跡。窓越しに、午前の光が机を横切っていく。リカは下を向く。胸の内で、ひとつの文だけが繰り返される——「……わたし、笑えない……笑えない……」

2. Folyosó. Két óra között. 2. Hallway. Between classes. 2. 廊下。授業の合間。

A csengő. Rika feláll — gyorsabban, mint kellene. A jegyzetfüzetet, a ceruzát, a radírt a táskájába dobja, nem rendezi. Kifelé indul az osztályból. Az ajtóban két osztálytárs még mondana valamit Rikának — Rika kikerüli őket egy fél-lépéssel, a tekintetét lehajtja. „…bocsánat…" — suttogja, és továbbsiet. The bell. Rika stands up — faster than she should. She drops the notebook, pencil, eraser into her bag without sorting them. She heads out of the classroom. In the doorway, two classmates still want to say something to Rika — Rika side-steps them with a half-step, lowers her gaze. "…sorry…" she whispers, and hurries on. チャイム。リカは立ち上がる——必要以上に素早く。ノート、鉛筆、消しゴムをカバンに放り込む、整理もせずに。教室を出ようとする。戸口で二人のクラスメイトがまだリカに何か言いたそうにしている——リカは半歩よけて、目を伏せる。「……ごめんなさい……」と囁いて、足早に通り過ぎる。

A folyosón. Rika nem a tetőlépcső felé indul — pedig oda szokott menni, Aikához. Most nem. Most NEM tud Aikához menni. Túl szakadt, túl félénk-arccal, Aika látná, Aika rögtön tudná, és Rika nem akarja, hogy Aikának Rika-miatt rossz legyen. Befordul egy kis félreeső folyosóra a régi szárny felé, ahol senki nem szokott lenni két óra között. Egy ablak alatt — a folyosó végén — leereszkedik a földre. A térdeit a karjai közé húzza. A farkát egy kicsit a karjai köré simítja, mint egy meleg sálat. In the hallway. Rika does not head toward the rooftop stairs — even though she usually goes there, to Aika. Not now. Now she CANNOT go to Aika. Too unravelled, too shy-faced, Aika would see, Aika would know instantly, and Rika does not want Aika to feel bad on Rika's account. She turns into a small side hallway toward the old wing, where no one comes between classes. Beneath a window — at the end of the corridor — she sinks down to the floor. Pulls her knees up between her arms. Tucks her tail around her arms like a warm scarf. 廊下で。リカは屋上階段の方には行かない——いつもはアイカのところに行くのに。今は違う。今はアイカのところに行けない。あまりにほどけていて、あまりに怯えた顔で、アイカは見たらすぐに気づく、そしてリカはアイカに自分のことで嫌な思いをさせたくない。古い校舎側の小さな脇廊下に曲がる、授業の合間には誰も来ない場所。廊下の端、窓の下で——床に座り込む。膝を腕の間に引き寄せる。尻尾を腕に巻きつける、温かいマフラーのように。

NEM sír. Csak némán remeg. Az ablakon át a délelőtti április: zöld lombok, kék ég, egy varjú száll el. A folyosó csendes, csak a csengő utáni távoli léptek-zúgása szűrődik be. Rika a térdeibe rejti az arcát. Egy időegység — talán nyolc perc, talán tíz — eltelik. Aztán: egy árnyék az ablak előtt. Lassú léptek. Rika felnéz. She does NOT cry. She just trembles silently. Through the window, the late-April morning: green leaves, blue sky, a crow flies past. The hallway is quiet, only the distant hum of post-bell footsteps filters in. Rika hides her face in her knees. A unit of time passes — perhaps eight minutes, perhaps ten. Then: a shadow before the window. Slow footsteps. Rika looks up. 泣いてはいない。ただ静かに震えている。窓越しに四月末の午前——緑の葉、青い空、カラスが一羽通り過ぎる。廊下は静か、チャイム後の遠い足音だけがかすかに届く。リカは膝に顔をうずめる。時間の単位がひとつ過ぎる——たぶん八分、たぶん十分。そして——窓の前に影。ゆっくりした足音。リカは顔を上げる。

CSABA — a folyosón sétál, kezében egy bögre fekete kávé, a gondolataiban valószínűleg a következő órája. Megpillantja Rikát. Két lépést tesz még előre — automatikusan — aztán megáll. Egy másodperc. CSABA — walking the hallway, a mug of black coffee in his hand, his thoughts probably on his next class. He notices Rika. Takes two more steps forward — automatically — then stops. One second. チャバ——廊下を歩いている、手にはブラックコーヒーのマグカップ、思考はたぶん次の授業に向いている。リカに気づく。あと二歩——反射的に——進み、止まる。一秒。

Rika gyorsan letörli a száraz szemét — nem sírt, de a szem így is fáj. A fülei még jobban lekonyulnak. A farkát szorosabban húzza maga köré. Belül: „…ne, sensei, ne kérdezd… ne kérdezd…" Rika quickly wipes her dry eyes — she did not cry, but her eyes hurt nonetheless. Her ears droop further. She tucks her tail more tightly around herself. Inside: "…no, sensei, don't ask… don't ask…" リカは慌てて乾いた目を拭う——泣いてはいないけれど、目は痛い。耳はさらに垂れる。尻尾を自分のまわりにきつく巻く。胸の内で——「……お願い、先生、聞かないで……聞かないで……」

CSABA (csendben, NEM közelebb lépve) (csendben, NEM közelebb lépve) (csendben, NEM közelebb lépve)

Rika-san. Helyezkedj kényelmesen. Ne aggódj, hogy itt vagyok. Csak átsétálok. Rika-san. Make yourself comfortable. Don't worry that I'm here. I'm just passing through. リカさん。楽にしていていいよ。僕がいることは気にしないで。ただ通りかかっただけだから。

Csaba NEM lép közelebb. NEM kérdez. NEM mondja: „minden rendben?" — mert tudja, hogy az ilyen kérdés Rika-méretű csendet csak még jobban összepréseli. Csaba egyszerűen tovább sétál — a léptei lassúak, kimértek, a bögrét két kézzel tartja. Az árnyéka a folyosó-falon végighalad, és a sarkon befordul. Csaba does NOT step closer. Does NOT ask. Does NOT say: "is everything alright?" — because he knows that such a question only compresses a Rika-sized silence further. Csaba simply walks on — his steps slow, measured, the mug held in two hands. His shadow travels along the corridor wall, and turns the corner. チャバはそれ以上近づかない。質問もしない。「大丈夫？」とも言わない——そういう質問はリカサイズの沈黙をさらに押し縮めるだけだと知っているから。チャバはただ歩いていく——足取りはゆっくりと、控えめに、マグカップは両手で。影が廊下の壁を進み、角を曲がる。

Rika a folyosó végét nézi, ahol Csaba eltűnt. Belül egy nagyon halk gondolat: „…sensei. Tudod, miért ülök itt?" De a kérdés Csabához nem ér el — és Rika tudja, hogy talán pont ez a jó. Rika lassan feláll. A térde már nem zsibbad. A jegyzetfüzetet a táskájában megrendezi — pontosan a középre. A ceruzát a megfelelő rekeszbe. Megfordul. A tetőlépcső felé indul. Két emelet, csendesen, kettesével a fokokat. Rika watches the end of the corridor, where Csaba disappeared. Inside, a very quiet thought: "…sensei. Do you know why I'm sitting here?" But the question doesn't reach Csaba — and Rika knows that perhaps that is exactly the right thing. Rika slowly stands. Her knees are no longer numb. She straightens the notebook in her bag — precisely in the centre. The pencil in the right compartment. She turns. She heads toward the rooftop stairs. Two floors, quietly, two steps at a time. リカはチャバが消えた廊下の端を見つめる。胸の内で、ごく静かなひとつの思い——「……先生。わたしがどうしてここに座っているか、分かりますか？」。けれどその問いはチャバには届かない——リカは、もしかしたらそれが正しいのかもしれないと感じる。リカはゆっくり立ち上がる。膝はもう痺れていない。カバンの中のノートをきちんと整える——ど真ん中に。鉛筆も正しい仕切りに。振り返る。屋上階段に向かう。二階分、静かに、一段ずつ二段ずつ。

3. Tetőlépcső. Ebédszünet. 3. Rooftop stairs. Lunch break. 3. 屋上階段。昼休み。

A tetőlépcső a délután 12:30-as fényben. Aika a 7. lépcsőfokon — szokás szerint. Egy kávé a kezében — egy darab. A többiek ma a klubban ebédelnek (Yui valamit nem-szabad-építeni-akart, Hina vele maradt megelőzésképpen, Akari süteményt hozott). Aika nem várt senkit. A bögrén az ujja lassan végigsimít. A délelőtt halk volt. A fülei egy kicsit lazán állnak — Aika a tetőlépcsőn néha hagyja magát ellazulni, mert senki nem nézi. The rooftop stairs in the 12:30 afternoon light. Aika on the 7th step — as usual. One coffee in her hand — a single one. The others are eating in the clubroom today (Yui wanted to build something not-allowed, Hina stayed with her as a preventative measure, Akari brought sweets). Aika was not expecting anyone. Her finger trails slowly along the mug. The morning was quiet. Her ears sit a little loose — on the rooftop stairs Aika sometimes lets herself relax, because no one is watching. 屋上階段、午後12時30分の光。アイカは7段目に——いつもどおり。手にはコーヒー一杯——一つだけ。今日は他のみんなはクラブで昼を食べている（ユイが作っちゃいけないものを作ろうとして、ヒナが予防策として一緒に残った、アカリはお菓子を持ってきた）。アイカは誰も待っていなかった。指がマグカップの縁をゆっくりなぞる。午前は静かだった。耳はほんの少し緩んでいる——屋上階段ではアイカは時々自分をリラックスさせる、誰も見ていないから。

A lépcsőn lentről felfelé apró léptek. Aika nem fordul meg — a léptek mintázatát ismeri. Két kis lépés, egy fél-szünet, két kis lépés. Rika. Aika megakad. Letenni a bögrét — egy pillanatra meggondolja, aztán mégse, kétkezesre fogja. Rika feljön, megáll a 6. fokon. Egy másodpercig nézi Aika hátát. Aztán szó nélkül leül Aika mellé — épp a 7. fokon, fél lépcsőfok-távolságra. From below, small footsteps climb the stairs. Aika does not turn — she knows the footstep pattern. Two small steps, a half-pause, two small steps. Rika. Aika catches herself. She considers setting the mug down for a moment, then doesn't, holds it in both hands. Rika comes up, stops on the 6th step. For a second she watches Aika's back. Then, without a word, she sits down beside Aika — on the 7th step, half a step's distance away. 下から小さな足音が階段を上ってくる。アイカは振り返らない——足音のパターンを知っているから。小さな二歩、半拍の間、小さな二歩。リカ。アイカは一瞬止まる。マグカップを置こうか考えて、やめて、両手で持つ。リカが上ってきて、6段目で止まる。一秒、アイカの背中を見つめる。そして、何も言わずにアイカの隣に座る——7段目、半段分の距離をあけて。

Egy ideig csak ülnek. A nap a lépcsőfok kőjén keresztülmelegít — egy keskeny meleg-csík a térdükön. A lépcsőházban csend, csak a léptek távoli zaja a folyosóról, két emelettel lejjebb. Aika várja, hogy Rika beszéljen. Rika nem. Rika a térdeit nézi. They just sit for a while. The sun warms through the stone of the step — a narrow strip of warmth across their knees. The stairwell is silent, only the distant noise of footsteps from the corridor, two floors below. Aika waits for Rika to speak. Rika doesn't. Rika looks at her knees. しばらくただ座っている。階段の石を通して日が温かく差す——膝の上に細い温もりの帯。階段室は静か、二階下の廊下からの遠い足音だけ。アイカはリカが話すのを待つ。リカは話さない。リカは自分の膝を見つめる。

AIKA (csendben) (csendben) (csendben)

…Rika. …Rika. ……リカ。

RIKA (még csendesebben) (még csendesebben) (még csendesebben)

…nővér. …nee-san. ……お姉ちゃん。

AIKA

Mi van? What is it? どうしたの？

Rika egy hosszú szünetet tart. Egy igazi Rika-családi szünetet — nyolc másodperc, ami egy másik lánynál harminc-másodperc-érzésű. A levegő bent reked a tüdejében, aztán kifújja, halkan. Rika holds a long pause. A real Rika-family pause — eight seconds, which in another girl would feel like thirty. The breath catches in her lungs, then she exhales, softly. リカは長い間をとる。本物のリカ家の間——八秒、他の女の子なら三十秒に感じる長さ。息が肺の中で止まり、やがてそっと吐き出される。

RIKA

…a fesztiválra… recepciós… én… nem tudom… …for the festival… receptionist… I… I cannot… ……文化祭で……受付に……わたし……できない……

Aika egy másodpercig nem szól. Nem mosolyog. Nem smug-mosoly, nem onee-san-mosoly. Csak FIGYEL. A fülei kicsit előrebillenek — ez Aika nem-osztály-előtti változata. Aika does not speak for a moment. She does not smile. Not the smug smile, not the onee-san smile. She simply LISTENS. Her ears tip slightly forward — this is the not-in-front-of-the-class version of Aika. アイカは一瞬黙る。微笑まない。例のスムッグな笑顔でも、おねえさんの笑顔でもない。ただ、聞いている。耳がわずかに前に傾く——これは教室の前に出ていないときのアイカ。

AIKA (halkan) (halkan) (halkan)

Rika. Ki nyomja rád? Rika. Who is pushing you? リカ。誰に押されてるの？

RIKA

…senki… mindenki… az osztály… azt mondják, aranyos vagyok… de én… én nem akarok mosolyogni idegen embereknek… …no one… everyone… the class… they say I'm cute… but I… I don't want to smile at strangers… ……誰も……みんな……クラスが……かわいいって言う……でもわたし……知らない人に笑いたくない……

AIKA (még csendesebben, kemény-precíz) (még csendesebben, kemény-precíz) (még csendesebben, kemény-precíz)

Rika. Te NEM köteles vagy. A council-szabályzat szerint a fesztiváli szerepek ÖNKÉNTESEK. Ha valaki más rád szavaz, te nemmel mondhatsz. NEM ROSSZUL. Csak nemmel. Rika. You are NOT obliged. According to council regulations, festival roles are VOLUNTARY. If someone else votes for you, you can say no. NOT BADLY. Simply no. リカ。あなたに義務はない。生徒会規定では、文化祭の役割は自由参加。誰かが代わりに投票しても、あなたは「いいえ」と言える。悪く言わなくていい。ただ「いいえ」と。

RIKA (egy másodperc) (egy másodperc) (egy másodperc)

…de mindenki vár tőlem… …but everyone expects me to… ……でも、みんなが期待してて……

AIKA

Rika. Az „mindenki" egy hazugság. Az „mindenki" egy szám, amit a félelem talál ki. A valóságban négy-öt osztálytárs hangosan kiabál. A többit nem érdekli. Te a „mindenki" helyett kérdezd meg magadtól: Maeda-tanár vár tőled valamit? NEM. Az osztály tényleg vár tőled? NEM, csak a hangos hangja van kiadva. Te magadtól vársz valamit? Rika. "Everyone" is a lie. "Everyone" is a number that fear invents. In reality, four or five classmates shout loudly. The rest don't care. Instead of "everyone", ask yourself: does Mr. Maeda expect anything of you? NO. Does the class really expect anything? NO — only the loud voices are out there. Do you expect something of yourself? リカ。「みんな」は嘘。「みんな」は恐怖が作り出した数字。実際には、四、五人のクラスメイトが大きな声で叫んでいるだけ。他のみんなは興味ない。「みんな」の代わりに、自分に聞いてみて——前田先生はあなたに何か期待してる？いいえ。クラスは本当に期待してる？いいえ、ただ大きな声が出ているだけ。あなた自身は、自分に何を期待してる？

RIKA (még halkabban) (még halkabban) (még halkabban)

…hogy ne legyek recepciós. …that I won't be a receptionist. ……受付にならないこと。

AIKA (rövid szünet) (rövid szünet) (rövid szünet)

Akkor ez a fontos. Then that is what matters. なら、それが大事。

Rika egy hosszú szünetet tart. A lépcső kőjén át a meleg-csík most már a kézfején is. A levegő áprilisi-langyos. Aika a bögrét lassan az ajkához emeli, kortyol egyet, és visszateszi a melletti fokra. Rika holds a long pause. The strip of warmth through the stone now reaches the back of her hand. The air is April-warm. Aika slowly raises the mug to her lips, takes a sip, and sets it back on the step beside her. リカは長い間をとる。石を通した温もりの帯が、いまは手の甲にも届く。空気は四月の暖かさ。アイカはマグカップをゆっくり唇に運び、一口含み、また隣の段に置く。

RIKA

…nővér. Akkor mit csináljak holnap? …nee-san. Then what should I do tomorrow? ……お姉ちゃん。じゃあ、明日どうしたらいい？

AIKA

Holnap én odamegyek az osztályodba ebédszünetben. Beszélek Maeda-tanárral. A te rajzaid nélkül a fesztivál nem lesz teljes. Te leszel a RAJZOLÓ. A rajzoló-stand vezetője. Hivatalosan. Tomorrow I'll come to your classroom at lunch. I'll speak with Mr. Maeda. Without your drawings, the festival is not complete. You will be the ARTIST. Head of the drawing booth. Officially. 明日、わたしが昼休みにあなたの教室に行く。前田先生と話す。あなたの絵がなかったら文化祭は完成しない。あなたが「絵描き」になる。絵のブースの責任者。正式に。

Rika egy másodpercig csak nézi Aikát. A szeme tényleg nedves — és tényleg NEM sír. A fülei kicsit feljebb állnak. Aika átöleli — egy rövid, kemény ölelés, NEM túl szentimentális, NEM kínos. Egyszerűen ott van, két másodpercig, aztán elenged. For a second Rika just looks at Aika. Her eyes are wet — and she still does NOT cry. Her ears lift slightly. Aika hugs her — a brief, firm hug, not too sentimental, not awkward. Simply there for two seconds, then lets go. リカは一瞬、ただアイカを見つめる。目は確かに濡れている——けれど、やはり泣かない。耳が少し上がる。アイカが抱きしめる——短く、しっかりとした抱擁、感傷的すぎない、ぎこちなくもない。ただ二秒そこにいて、そして離す。

AIKA (halkan, Rika fülébe) (halkan, Rika fülébe) (halkan, Rika fülébe)

Bárki, aki nyomást gyakorol rád, az velem találkozik. És velem nem szeretnek találkozni. Anyone who puts pressure on you meets me. And no one enjoys meeting me. あなたに圧をかける人は、わたしと会うことになる。わたしと会うのは、誰も好きじゃない。

RIKA (suttogva) (suttogva) (suttogva)

…nővér… köszönöm. …nee-san… thank you. ……お姉ちゃん……ありがとう。

4. 1.C osztályterem. Másnap, ebédszünetben. 4. Classroom 1.C. The next day, lunch break. 4. 1.C教室。翌日、昼休み。

Az 1.C ajtaja előtt. Aika megáll. A hátán a 3.B-s karjelző, a karján semmi — Aika nem council-tag, és most nem akar council-tag-nak látszani. A jegyzetfüzetében egy aláírt papír. Mögötte Rika — a folyosó-falnak támasztva, a fülei lazák, a szeme előre szegezve. Aika ránéz Rikára. Rika bólint — egyetlen kis bólintás. Aika visszafordul az ajtó felé. Kopog — három apró, formális kopogás. Aika SOSEM kopog. Ez most a szignál: KOMOLY. Outside the door of 1.C. Aika stops. On her back the 3.B class badge, nothing on her arm — Aika is not a council member, and she does not want to look like one now. In her notebook, a signed paper. Behind her Rika — leaning against the corridor wall, ears relaxed, eyes fixed forward. Aika looks at Rika. Rika nods — a single small nod. Aika turns back to the door. She knocks — three small, formal knocks. Aika NEVER knocks. The knock is the signal: SERIOUS. 1.Cの扉の前で。アイカが立ち止まる。背中には3.Bのクラス章、腕には何もない——アイカは生徒会員ではないし、今は生徒会員に見られたくない。ノートの中には署名された一枚の紙。後ろにはリカ——廊下の壁に寄りかかり、耳はゆるく、視線はまっすぐ前へ。アイカがリカを見る。リカが小さく一度うなずく。アイカは扉に向き直る。ノックする——小さく、正式に三回。アイカは普段ノックしない。このノックがシグナル——「本気」。

MAEDA (belülről) (belülről) (belülről)

Igen, tessék? Yes, come in? はい、どうぞ。

Aika belép. Az 1.C-sek fele a padján ebédel, a másik fele a folyosón. Néhány fej felemelkedik — 3.B-s senpai. Aika nem néz feléjük. Egyenesen Maeda-tanárhoz megy, megáll a tanári asztal előtt formálisan — egyenes tartás, két kéz oldalt, fej kissé lejjebb. Aika enters. Half of 1.C is eating at their desks, the other half is in the corridor. A few heads come up — a 3.B senpai. Aika does not look at them. She walks straight to Mr. Maeda, stops formally in front of the teacher's desk — upright posture, hands at her sides, head slightly lowered. アイカが入ってくる。1.Cの半分は机で昼を食べていて、もう半分は廊下にいる。いくつか頭が上がる——3.Bの先輩。アイカはそちらを見ない。まっすぐ前田先生のもとへ歩き、教卓の前で正式に立ち止まる——背筋を伸ばし、両手は脇に、頭をわずかに下げて。

AIKA (formálisan) (formálisan) (formálisan)

Maeda-sensei. Bocsánat a zavarásért. Aika vagyok, 3.B. Húgom, Rika-san, az 1.C-ben. A tegnapi szerep-osztásnál a recepciós-szerepet kapta. Köszönöm, hogy figyelembe veszi: Rika a rajzoló-stand vezetője lesz inkább. Az eredeti tervei szerint. Mr. Maeda. Apologies for the interruption. I am Aika, 3.B. My younger sister, Rika-san, is in 1.C. At yesterday's role assignment, she was given the receptionist role. Thank you for considering: Rika will be the head of the drawing booth instead. As she originally planned. 前田先生。お邪魔して申し訳ありません。3.Bのアイカと申します。妹のリカが1.Cにいます。昨日の役割決めで受付に推されました。ご検討いただきたく——リカは絵のブースの責任者になります。彼女の元々の希望どおりに。

MAEDA (higgadtan) (higgadtan) (higgadtan)

Aika-san, köszönöm. De ez Rika-san saját döntése kell legyen — nem a tiéd. Aika-san, thank you. But this needs to be Rika-san's own decision — not yours. アイカさん、ありがとうございます。でも、これはリカさん自身の決定でなければいけません——あなたではなく。

AIKA

Tudom, Maeda-sensei. Rika tegnap engem megkért, hogy segítsek a formalizálásban. Itt áll a folyosón. Bólintással megerősíti. I know, Mr. Maeda. Rika asked me yesterday to help with the formal side. She is standing in the corridor. She will confirm with a nod. 承知しております、前田先生。リカは昨日、わたしに手続きの面で手伝ってほしいと頼みました。今、廊下に立っています。うなずきで確認します。

Maeda-tanár átnéz az ajtó felé. Rika a küszöbnél áll — a fülei egy kicsit feljebb, mint tegnap. Bólint — egy lassú, egyértelmű bólintás. Aika egy papírlapot vesz elő a jegyzetfüzetből, és a tanári asztalra teszi. Mr. Maeda looks over toward the door. Rika is standing at the threshold — her ears slightly higher than yesterday. She nods — a slow, unambiguous nod. Aika takes a sheet of paper from her notebook and places it on the desk. 前田先生が扉の方を見る。リカが敷居に立っている——耳は昨日より少し上がっている。うなずく——ゆっくり、はっきりと。アイカがノートから一枚の紙を取り出し、教卓に置く。

AIKA

A council-formanyomtatvány. Miyu-san, council-elnök aláírásával. „Rika Mizuno — rajzoló-stand-vezető, fesztiváli szerep, jóváhagyva." Csak Maeda-sensei ellenjegyzése hiányzik. The council form. Signed by Miyu-san, council president. "Rika Mizuno — drawing booth lead, festival role, approved." Only Mr. Maeda's countersignature is missing. 生徒会の書式です。ミユさん——生徒会長の署名入り。「水野リカ——絵のブース責任者、文化祭役割、承認」。あとは前田先生のご署名だけです。

MAEDA (megnézi a papírt, majd Rikára) (megnézi a papírt, majd Rikára) (megnézi a papírt, majd Rikára)

Rika-san. Te is ezt szeretnéd? Rika-san. Is this what you want too? リカさん。あなたもこれを望んでいますか？

RIKA (halkan, de tisztán) (halkan, de tisztán) (halkan, de tisztán)

…igen, Maeda-sensei. A rajzoló-standot szeretném vezetni. …yes, Mr. Maeda. I would like to lead the drawing booth. ……はい、前田先生。絵のブースの責任者をやりたいです。

Maeda-tanár bólint. Aláírja a papírt — lassú, kerekded kézírás. Visszaadja Aikának. Mr. Maeda nods. He signs the paper — slow, rounded handwriting. Hands it back to Aika. 前田先生がうなずく。紙に署名する——ゆっくりとした、丸みのある筆跡。アイカに返す。

MAEDA

Rendben, Aika-san, Rika-san. A rajzoló-stand-vezető Rika-san. Hivatalos. Köszönöm, hogy idő-előtt szóltatok — a recepciósra Sato-kun jelentkezett ma reggel. Very well, Aika-san, Rika-san. Drawing booth lead: Rika-san. Official. Thank you for letting me know in time — Sato-kun volunteered for receptionist this morning. では、アイカさん、リカさん。絵のブース責任者はリカさんで。正式決定。事前に伝えてくれてありがとう——受付には今朝サトウくんが立候補してくれました。

AIKA (meghajol) (meghajol) (meghajol)

Köszönöm, Maeda-sensei. Thank you, Mr. Maeda. ありがとうございました、前田先生。

Aika kifelé sétál. Rika a folyosón fél lépéssel mögötte. A folyosón egy 1.C-s fiú — a hangos Sato barátja — morog a fal mellett, hangosabban, mint kellene: Aika walks out. Rika behind her in the corridor, half a step back. In the corridor, a 1.C boy — the loud Sato's friend — mutters along the wall, louder than he should: アイカが歩き出す。廊下ではリカが半歩後ろを歩く。廊下で、1.Cの男子——うるさいサトウの友達——が必要以上に大きな声で壁際でぶつぶつ言う——

1.C FIÚ

Hülyeség. Miért avatkozik egy 3.B-s a mi szavazatainkba? Ridiculous. Why is a 3.B sticking her nose into our vote? なんだよ。3.Bの先輩が、なんでうちらの投票に口出してくるんだよ。

Aika megáll. NEM fordul meg. Egy másodperc. Aika stops. Does NOT turn around. One second. アイカが立ち止まる。振り返らない。一秒。

AIKA (higgadtan, hátrafelé) (higgadtan, hátrafelé) (higgadtan, hátrafelé)

Mert a húgomról van szó. (rövid szünet) A fesztiválon én is itt leszek. Ha valaki a rajzoló-stand-helyett mást szavaztat meg titokban, megtudom, ki vagy. És átsétálok az 1.C-be. Because it's my sister. (brief pause) I'll be here at the festival too. If anyone tries to vote secretly for something other than the drawing booth, I'll find out who you are. And I'll walk into 1.C. 妹のことだから。（短い間）文化祭の日、わたしもここにいる。もし誰かが絵のブース以外をこっそり投票し直そうとしたら——わたしは誰なのか分かる。そして1.Cまで歩いていく。

A folyosón néma csend. A fiú lenéz. Néhány 1.C-s lány a háta mögött összesúg — de a hangjuk most már Aika-tisztelő. Aika tovább sétál. Rika fél lépéssel mögötte. A fülei most már egyenesen állnak. Belül, halkan, egy gondolat: „⚠️ NŐVÉR." Silence in the corridor. The boy looks down. A few 1.C girls whisper behind his back — but their tones are now Aika-respectful. Aika walks on. Rika half a step behind her. Her ears are now upright. Inside, quietly, a thought: "⚠️ NEE-SAN." 廊下に沈黙。男子はうつむく。何人かの1.Cの女子が彼の背後でひそひそ話す——けれど、その声はもうアイカへの敬意がにじんでいる。アイカが歩いていく。リカが半歩後ろを歩く。耳は今、まっすぐ立っている。胸の内で、静かに、ひとつの思い——「⚠️ お姉ちゃん」。

5. Computer-club terem. Este. 5. Computer-club room. Evening. 5. コンピュータ部の部室。夕方。

A computer-club szoba — délután 17:30. Hosszú, narancs-rézfény az ablakon. A többi club-tag már hazament. Aika a fő-gépnél dolgozik — a fesztiváli plakát-tervek mappáját rendezi. Rika a sarokban, a kis asztalnál — a puha jegyzetfüzetében rajzol. A ceruza halk, kerek hangja. A farkát egyenletesen, lágyan suhintja előre-hátra a szék mögött. A fülei egyenesen állnak — egész nap egyenesen álltak már a fesztivál-papír óta. The computer-club room — afternoon 17:30. Long, orange-copper light at the window. The other club members have already gone home. Aika is at the main desk — sorting through the festival poster designs folder. Rika in the corner, at the small table — drawing in her soft notebook. The quiet, round sound of the pencil. Her tail swishes gently, rhythmically forward-back behind the chair. Her ears stand upright — they have stood upright all afternoon, ever since the festival paper. コンピュータ部の部室——夕方17時30分。窓には長い、オレンジ銅色の光。他の部員たちはもう帰った。アイカはメイン機の前で作業中——文化祭のポスターデザインのフォルダを整理している。リカは隅の小さな机で——柔らかいノートに絵を描いている。鉛筆の静かで丸い音。尻尾が椅子の後ろで穏やかに、リズミカルに前後に揺れる。耳はまっすぐ立っている——文化祭の紙以来、午後ずっと立ったまま。

Az ajtó kinyílik. Csaba lép be — a táskát a vállán, kezében a délutáni második kávéja. Megáll a küszöbön — felméri a szobát. Aika a gépnél. Rika a sarokban. A nap a padlóra fekszik. Csaba bólint magában: rendben van itt minden. The door opens. Csaba steps in — bag on his shoulder, his second afternoon coffee in his hand. He pauses on the threshold — takes in the room. Aika at the computer. Rika in the corner. The sun lies on the floor. Csaba nods to himself: everything is alright in here. 扉が開く。チャバが入ってくる——肩にバッグ、手には午後二杯目のコーヒー。敷居の上で立ち止まる——部屋を見渡す。アイカはパソコンの前。リカは隅。日差しが床に広がる。チャバは胸の内でうなずく——ここは大丈夫。

CSABA

Aika-san. Maeda-tanár ma délben felhívott. Köszönte, hogy tisztáztad a húgod fesztivál-szerepét. Aika-san. Mr. Maeda called me at noon. He thanked me — said you sorted out your sister's festival role. アイカさん。前田先生から今日のお昼に電話があったよ。妹さんの文化祭の役、はっきりさせてくれてありがとうって。

AIKA (felnéz a képernyőről) (felnéz a képernyőről) (felnéz a képernyőről)

Köszönte? He thanked me? お礼を？

CSABA

Igen. Azt mondta, sokat segített. Rika-san stresszelt volna a recepciós-szerepben. Yes. He said it helped a lot. Rika-san would have been stressed in the receptionist role. うん。とても助かった、って。リカさんは受付役だったらストレスだっただろう、って。

AIKA (egy másodperc) (egy másodperc) (egy másodperc)

…köszönöm, Sensei. De Rika magától is megoldotta volna. (rövid szünet) Talán. …thank you, Sensei. But Rika would have figured it out herself. (brief pause) Maybe. ……ありがとうございます、先生。でも、リカは自分でも解決できたはずです。（短い間）たぶん。

Csaba átsétál a szobán — a sarok felé. NEM Rikáé fölé — két lépés-távolságra megáll. A táskát az asztalra, a kávét leteszi. Rika felnéz — a fülei nem konyulnak le. A ceruzát egy kicsit megemeli a papírtól. Csaba walks across the room — toward the corner. NOT over Rika — he stops two steps' distance away. Sets the bag on the table, the coffee down. Rika looks up — her ears do not droop. She lifts the pencil slightly from the paper. チャバが部屋を横切る——隅の方へ。リカの上にかぶさるのではなく——二歩分の距離で止まる。バッグを机に、コーヒーを置く。リカが顔を上げる——耳は垂れない。鉛筆を紙からわずかに離す。

CSABA (halkan) (halkan) (halkan)

Rika-san. Sokat dolgozol a rajzon. Rika-san. You're working hard on the drawing. リカさん。絵、ずいぶん描き込んでるね。

RIKA (halkan, de tisztán) (halkan, de tisztán) (halkan, de tisztán)

…köszönöm, sensei… én… én már elhatároztam… a fesztiválra a rajzoló-standot vezetem… nővér segített. …thank you, sensei… I… I've already decided… I'll lead the drawing booth at the festival… nee-san helped. ……ありがとうございます、先生……わたし……もう決めました……文化祭では絵のブースの責任者をやります……お姉ちゃんが手伝ってくれて。

CSABA

Gratulálok, Rika-san. Megnézheti valamelyikünk a rajzaidat? Congratulations, Rika-san. May any of us see your drawings? おめでとう、リカさん。誰か、絵を見せてもらってもいい？

Rika egy másodperc — büszke-félelmes mosoly. A szeme apró-csillogva. A fülei feljebb. A jegyzetfüzetet a térdén tartja. Rika a second — a proud-fearful smile. Her eyes a tiny glimmer. Her ears higher. She holds the notebook on her knee. リカは一瞬——誇らしさと怖さが混じった微笑み。目がほんの少しきらりと光る。耳がさらに上がる。ノートを膝の上に持つ。

RIKA

…igen… de nem most. Holnap. A standon. …yes… but not now. Tomorrow. At the booth. ……はい……でも、今じゃなくて。明日。ブースで。

CSABA (mosolyog) (mosolyog) (mosolyog)

Akkor holnap. Várni fogok rá. Then tomorrow. I will look forward to it. じゃあ、明日。楽しみにしてるよ。

Csaba elsétál a tábla felé — jegyzeteket vesz fel az aznapi órájáról, a kávéját kétkezesre fogja. Aika feláll a fő-géptől, a sarokba sétál — Rika mellé. Leül a kis asztal másik oldalára. Halkabban, hogy Csaba ne hallja: Csaba walks toward the blackboard — picks up notes from today's class, holds the coffee in both hands. Aika gets up from the main desk, walks to the corner — beside Rika. Sits down on the other side of the small table. Quieter, so Csaba does not hear: チャバが黒板の方へ歩いていく——今日の授業のメモを拾い、コーヒーを両手で包む。アイカがメイン機から立ち上がり、隅に向かう——リカの隣へ。小さな机の反対側に座る。チャバに聞こえないように、声を落として——

AIKA (halkan) (halkan) (halkan)

Holnap a stand-on melletted leszek 12-1-ig. Tomorrow I'll be at the booth with you from 12 to 1. 明日、12時から1時までブースであなたの隣にいる。

RIKA

…nővér. Köszönöm. (rövid szünet) Te is jössz holnap reggel 7:15-re a tetőlépcsőre? …nee-san. Thank you. (brief pause) Are you also coming tomorrow morning at 7:15 to the rooftop stairs? ……お姉ちゃん。ありがとう。（短い間）明日の朝も7時15分に屋上階段に来る？

Aika egy pillanat — egy hosszú pillanat. A nap a sarokban már alacsonyan. A bögre Csaba kezében már langyos. A computer-club szobában csend, csak a ceruza-vonal halk hangja Rika papírján, és Csaba lassú jegyzetelése. Aika a moment — a long moment. The sun in the corner is low now. The mug in Csaba's hand is only warm. Silence in the computer-club room, only the quiet sound of the pencil line on Rika's paper, and Csaba's slow note-taking. アイカが一瞬——長い一瞬。隅の日差しはもう低い。チャバの手のマグカップはもうぬるい。コンピュータ部の部室は静か——リカの紙に走る鉛筆の線の音と、チャバのゆっくりしたメモ取りの音だけ。

AIKA (halkan, mosolyogva) (halkan, mosolyogva) (halkan, mosolyogva)

Rika. Te is JÖSSZ. Megérdemled. Két kávé. Egy neked, egy nekem. Ne mondd Komi-san-nak, hogy te is hét reggel egymás után jössz. Rika. You're coming TOO. You've earned it. Two coffees. One for you, one for me. Don't tell Komi-san that you'll be coming seven mornings in a row as well. リカ。あなたも来るのよ。それくらいの権利はあるわ。コーヒー二杯。あなたに一杯、わたしに一杯。コミさんには言わないで——あなたも七日連続で来るって。

RIKA (csendesen, először mosolyogva) (csendesen, először mosolyogva) (csendesen, először mosolyogva)

…senki nem fog tudni. …no one will know. ……誰も知らないよ。

AIKA (smug-melegen) (smug-melegen) (smug-melegen)

Komi-chan TUDJA. Mert ő mindenkit tud. De majd ő is csendben marad. Komi-chan KNOWS. Because she knows everyone. But she'll stay quiet too. コミちゃんは知ってる。あの子は全員のことを知ってるから。でも、彼女もきっと黙っていてくれる。

Rika halkan, először az egész napon át, nevet — egy nagyon kicsi nevetés, alig hallható, de tisztán nevetés. A ceruzát visszateszi a papírra. Egy kis vonal — a rajz folytatódik. A nap odakint lassan piroslik. Csaba a tábla előtt megáll egy pillanatra — a jegyzeteket leteszi. A két lány a sarokban — egyik halkan rajzol, a másik csendben mellette ül. Csaba mosolyog magában. Visszafordul a táblához. Rika laughs softly, for the first time all day — a very small laugh, barely audible, but unmistakably a laugh. She sets the pencil back on the paper. A small line — the drawing continues. The sun outside slowly reddens. Csaba pauses for a moment in front of the blackboard — sets the notes down. The two girls in the corner — one drawing quietly, the other sitting silently beside her. Csaba smiles to himself. Turns back to the blackboard. リカが静かに、その日初めて笑う——ごく小さな笑い、ほとんど聞こえないけれど、確かに笑い声。鉛筆を紙に戻す。小さな線——絵が続いていく。外の日差しがゆっくり赤くなる。チャバが黒板の前で一瞬立ち止まる——メモを置く。隅の二人の少女——一人は静かに絵を描き、もう一人はその隣で黙って座っている。チャバは胸の内で微笑む。黒板に向き直る。

— vége a 8. epizódnak — — end of Episode 8 — ——第8話・了——