A jegyzetfüzet The Notebook ノート
Aika elveszti a fekete-arany jegyzetfüzetét — amelyben minden megfigyelés szerepel Csabáról. Pánik. A 6 lány segít keresni. Megtalálta valaki, aki nem nyitotta ki. Aika loses her black-and-gold notebook — the one containing every observation about Csaba. Panic. The six other girls help search. Found by someone who didn't open it. アイカが黒と金のノートを失くす——チャバ先生についての観察がすべて書かれているノート。パニック。6人の女の子たちが探すのを手伝う。見つけたのは、開かなかった誰か。
1. Tetőlépcső, reggel 7:15. A felfedezés. 1. Rooftop stairs, 7:15 a.m. The discovery. 1. 屋上階段、朝7時15分。発覚。
A tetőre vezető lépcső, hetedik fok. Aika ott ül, ahol mindig — térdén a vékony szoknya, mellette két papírpohár kávé, az egyik lavender latte (az övé), a másik fekete tej nélkül (nem az övé). A reggel hűvös, és a falon még ott a tegnap-esti naplemente halvány emléke. Aika belül ráérős — valaki előbb-utóbb felér ide a lépcsőn. Csaba, Komi, Miyu, esetleg Hina. A reggeli rituálét már mindenki tudja a klubban, és Aika ezt nem zavarja. The staircase that leads to the roof, the seventh step. Aika is sitting where she always sits — thin skirt over her knees, two paper cups of coffee beside her, one lavender latte (hers), one black, no milk (not hers). The morning is cool, and the wall still carries the faint memory of yesterday's sunset. Aika is unhurried inside — someone will come up the stairs sooner or later. Csaba, Komi, Miyu, maybe Hina. The morning ritual is by now known to everyone in the club, and Aika does not mind that one bit. 屋上へ続く階段、七段目。アイカはいつもの場所に座っている——膝の上には薄いスカート、傍らには紙コップが二つ、片方はラベンダーラテ（彼女のぶん）、もう片方はブラック・ミルクなし（彼女のぶんではない）。朝はひんやりとして、壁にはまだ昨日の夕焼けの淡い記憶が残っている。アイカは内心ゆったりしている——遅かれ早かれ、誰かがこの階段を上ってくる。チャバか、コミか、ミユか、もしかしたらヒナか。朝のこの儀式はもう部活の全員が知っていて、アイカはそれをまったく嫌だと思っていない。
Aika a táskájába nyúl — a megszokott mozdulattal, a kéz emlékezete vezeti. A fekete-arany jegyzetfüzet a táska bal oldalán, a sminktükör mellett. Ujjai a tükröt érintik. A pénztárcát. A telefont. A kulcskarikát. A jegyzetfüzetet nem. Aika reaches into her bag — the familiar motion, her hand on autopilot. The black-and-gold notebook is on the left side of the bag, next to her compact mirror. Her fingers find the mirror. The wallet. The phone. The keyring. The notebook — not. アイカは鞄に手を伸ばす——慣れ親しんだ動作、手が勝手に動く。黒と金のノートは鞄の左側、コンパクトミラーのそば。指は鏡に触れる。財布に。スマホに。鍵に。ノートには——触れない。
AIKA (magában, halkan) (magában, halkan) (magában, halkan)…mi. …what. ……え。
Még egyszer. Lassan, ujjpercről ujjpercre. Bal oldal. Jobb oldal. A táska aljáig. A tankönyvek közé. A ceruzatartó alá. Aika arcán semmi nem mozdul, de belül egy fokkal lejjebb csúszik az egész reggel. Again. Slowly, knuckle by knuckle. Left side. Right side. All the way to the bottom of the bag. Between the textbooks. Under the pencil case. Nothing moves on Aika's face, but inside, the whole morning has just slid one notch lower. もう一度。ゆっくり、指の関節ひとつぶんずつ。左側。右側。鞄の底まで。教科書のあいだ。ペンケースの下。アイカの顔は何ひとつ動かないが、内側では朝全体が一段ぶん下に滑り落ちる。
Aika lassan feláll. A két kávé ott marad a hetedik lépcsőfokon, mintha mi sem történt volna. A táskát kifordítja a lépcsőre — telefon, pénztárca, kulcs, sminktükör, ceruzatartó, három matek-jegyzet, egy összehajtott angol szöveg, egy üres papírzsebkendő-csomag. Hét tárgy. Nyolcadik nincs. A jegyzetfüzet, amelyben minden megfigyelés szerepel Csabáról a tavalyi áprilistól idáig — nincs ott. Aika slowly stands. The two coffees stay on the seventh step as if nothing had happened. She turns the bag upside down onto the stairs — phone, wallet, key, compact mirror, pencil case, three math notes, a folded English passage, an empty pack of tissues. Seven items. There is no eighth. The notebook in which every observation about Csaba is recorded — from last April to now — is not there. アイカはゆっくりと立ち上がる。二つのコーヒーは七段目に置きっぱなしのまま——まるで何事もなかったかのように。鞄を階段の上にひっくり返す——スマホ、財布、鍵、コンパクトミラー、ペンケース、数学のノート三冊、折りたたまれた英語の文章、空のティッシュの包み。物は七つ。八つ目はない。チャバ先生についての観察が、去年の四月から今まで全部書かれているノート——そこにはない。
AIKA (belül, három piros figyelmeztetés) (belül, három piros figyelmeztetés) (belül, három piros figyelmeztetés)Hol. Van. A. Füzet. Where. Is. The. Notebook. どこ。に。ある。ノート。
Aika visszatesz mindent a táskába. A mozdulat gyors, és először az egész tanév elején nem precíz. A kávékat hátrahagyja a hetedik lépcsőfokon. Lerohan a lépcsőn — kettesével. A folyosón egy elsős fiú megfordul utána, és aztán elfelejti, hogy mit akart kérdezni a barátjától. Aika a földszinti folyosó utolsó kanyarjában majdnem nekifut Csabának. Aika puts everything back into the bag. The motion is fast and, for the first time all school year, not precise. She leaves the coffees behind on the seventh step. She runs down the stairs — two at a time. In the hallway, a first-year boy turns to look at her and then forgets what he was about to ask his friend. At the last corner of the ground-floor hallway, Aika nearly slams straight into Csaba. アイカは全部を鞄に戻す。その動作は速く、そしてこの学年に入って初めて、雑だ。コーヒーは七段目に置いて去る。階段を駆け下りる——一段飛ばしで。廊下では、一年の男子が振り返ってアイカを見つめ、そして友人に何を聞こうとしていたのかを忘れる。一階の廊下、最後の角で、アイカはチャバにあやうく正面からぶつかりそうになる。
CSABAAika-san? Jó reggelt. Aika-san? Good morning. アイカさん？ おはよう。
Aika lefékez. A kényszermosoly arcára kerül azzal a fél-másodperces késéssel, amit Csaba az elmúlt egy évben még nem látott rajta. Aika is észreveszi, hogy észrevehető — és ez egy fokkal még jobban rontja. Aika brakes. The forced smile lands on her face with the half-second delay that, in the past year, Csaba has not seen on her once. Aika notices that it is noticeable — and that worsens it by one more notch. アイカは急停止する。作り笑いが顔に乗るが、コンマ五秒の遅れがある——この一年で、チャバが彼女から一度も見たことのなかったタイプの遅れだ。アイカはそれが「目につく」ことに気づく——そしてそのぶん、また一段だけ事態が悪くなる。
AIKASensei. Sajnálom, sürgős. Találkozunk a klubban. Sensei. I'm sorry, it's urgent. I'll see you at the club. 先生。すみません、急ぎなので。部室で会いましょう。
Aika tovább. Csaba két másodpercig néz utána, fél fejet billentve. Nem szól semmit, csak felemeli az egyik szemöldökét — pontosan azzal a mozdulattal, amit Aika ír le a tavalyi októberi oldalon, a fekete-arany jegyzetfüzet huszonkettedik bejegyzésében. Csaba ezt nem tudja. Senki sem tudja. Aika tudja — és pontosan ez az, ami most rohan vissza a folyosón a klubterem felé. Aika moves on. Csaba watches her go for two seconds, head tilted slightly. He does not say anything; he just lifts one eyebrow — exactly the gesture Aika describes on the October page from last year, the twenty-second entry in the black-and-gold notebook. Csaba does not know that. Nobody knows that. Aika knows — and that, precisely, is what is now sprinting back down the hallway toward the clubroom. アイカは先へ行く。チャバは二秒だけその背中を見送る。頭をほんの少し傾けて。何も言わず、ただ片眉を上げるだけ——去年の十月、黒と金のノートの二十二番目の記述で、アイカがまさに書き留めたあの動作。チャバはそのことを知らない。誰も知らない。アイカは知っている——そしてまさにそれが今、廊下を部室の方へと駆け戻っている。
CSABA (magában, zavartan) (magában, zavartan) (magában, zavartan)…Aika-san? …Aika-san? ……アイカさん？